~ Tessa Ozera.

Teljes név: Contessa Dominica Ozera
Becenév: Tessa, Connie
Nem: nő
Születési hely/idő: Moszkva ~ 1987. dec. 29.
Faj: Mora
Kor: 25 lesz
Tartózkodási hely: Szent Vlagyimir akadémia

Csak moráknak:
Mire szakosodtál? : Tűz


Személyiség: Egy szóval jellemezve: szokatlan. Tipikus bajkeverő vagyok, akit kicsit sem érdekel, hogy főnemesi moraként kéne viselkednem. Az a típusú személy vagyok, akitől óva intenek a szüleid, és ezt nem csak a szokatlan megjelenésemre értem. Bármennyire is tiltakoznál, úgyis belerángatlak minden őrültségbe, aztán ha elkapnak, rád kenek mindent. Velem barátkozni olyan, mint a szakadék fölött vékony cérnaszálon egyensúlyozni. Magam vagyok a két lábon járó közveszély... Ami nem jelenti azt, hogy felelőtlen vagyok. tudom, hol a határ, még ha nem is szoktam betartani. Igyekszem nem átesni a ló túloldalára, de akármennyire is igyekszem megváltozni, sosem bírom ki néhány percnél tovább. Azt mondják, senki sem születik rossznak... Lehet, hogy én ez alól kivétel vagyok?

Kinézet: a legtöbb fajtársamhoz én is magas vagyok, és kifejezett modellalkat. Van mire büszkének lennem, már ami a kinézetemet illeti. Tökéletes idomokkal áldott meg az ég, amit minden lehetséges módon igyekszem kihangsúlyozni. Igaz, nem igazán kell megerőltetnem magam, hogy felfigyeljenek rám: elvégre is kinek a figyelmét kerülné el egy lány, akinek rózsaszínre van festve a haja? Na ugye. Éppen ezért nem igazán szoktam giccses göncöket magamra ölteni, a fenékig érő, rózsaszín hajam úgyis felhívja rám a figyelmet. Sminkelni is csak minimálisan szoktam magam. Öltözködés terén előnyben részesítem az elegánsabb darabokat, ami nem jelenti, hogy nem szoktam farmerben, pólóban meg tornacipőben mászkálni. Kerülöm az ízléstelenül túlszínesített összeállításokat, általában meg szoktam maradni a sötét színeknél. Állandó viselet nálam a tűsarkú és az ékszerek, főként a szegecses karkötők, hosszú fülbevalók és nyakláncok. Ezen kívül mindig nálam van a fekete ostor, amit még az anyámtól kaptam. Elvégre is sosem tudhatom, mikor akar majd valaki rám támadni...

Amihez értek...: A tűz "mágiájához", a tánchoz, a lovagláshoz, az ostor és az íj használatához.





Előtörténet: A családját senki nem választhatja meg. Még én sem. De tehetek én róla, hogy pont az egyik legkétesebb hírű családnak is a "rosszabbik" ágába születtem? Nem. Ne de kezdjük is az elején... 1987 telén születtem, Moszkvában. A szüleim, nagy hírű és tisztelt morák, mindent megadtak nekem, amire csak egy fiatal mora főnemes lánynak szüksége lehet. De nem csak értelmetlen tárgyakat kaptam tőlük, hanem sok szeretetet és törődést is. Úgy neveltek, hogy később majd, ha a Királyi Udvarba kerülök, megálljam ott a helyem. Mert ez az út volt nekem kijelölve: a Királyi Udvaron át egészen a "csúcsra". A szüleim azt akarták, hogy példa legyek a többiek számára, hogy ne hozzak szégyent a családra. Minden akkor siklott félre, amikor a távoli unokatestvérem, Christian szülei strigákká váltak. A családom rohamosan elvesztette az eddig belé vetett bizalmat. Hihetetlen, hogy két személy hibája miatt hány élet siklott vakvágányra. Attól a naptól kezdve nem törődtek azzal, hogy főnemesi családból származok. Úgyis elítélt a társadalom azért, amit a családom tagjai tettek, akkor meg minek erőltessem magam? Ugyanezzel elvesztettem a lehetőséget arra, hogy a Királyi Udvarba költözzek. Nem mintha annyira oda akartam volna kerülni, dehogyis... De ott kivívhattam volna magamnak a tiszteletet, visszaállíthattam volna a családom régi hírnevét. De az Udvar nem kívánt engem a köreibe, én pedig egy életre megutáltam őket azért, amiért ennyi előítélettel fordultak felém.
Aztán az életem viszonylag békés volt; álnévvel utazgattam, tanultam a tűz mágiájának használatát. Moszkva, Szentpétervár, Nyizsnyij Novgorod, Omszk, Szibéria. Beutaztam az országot, hogy minél többet megtudjak az engem körülvevő világról. Csak 23 éves koromban tértem vissza, és akkor is egy szörnyű ténnyel kellett szembesülnöm...
Anyám strigává vált. Az ő döntése volt, legalábbis mindenki ezt mondta. Először átváltozott, majd megölte az apámat. És visszatért értem. Azt akarta, hogy csatlakozzak hozzá. De nekem nem kell az örök élet... Nem olyan árért, amilyet a strigák fizetnek érte. Hosszú harc után megöltem az anyámat. Emlékszem, ahogy a markolatig a szívébe vágtam az ezüstkést... A vérvörös szemek gyilkos villanását, amikor rám nézett, majd a fényt, ami kialudt bennük, amikor anyám eltávozott ebből a világból. Gyilkos voltam. Anyám élete egy molnyija tetoválásért. Megérte?
Ezután elhagytam Moszkvát, sőt, egész Oroszországot. A Szent Vlagyimir Akadémia falain belül kerestem magamnak új otthont, és csak remélem, hogy itt megtalálom mindazt, amit már egyszer elvesztettem...


- Tessa, kerese...
Felkapom a tekintetem a könyvről, amit éppen olvasok, és a testőrömre nézek. Pontosabban annak a hátára, mivel a fiú elfordult, és most éppen nagy beleéléssel nézegeti a polcon lévő könyveket. Igazából kétlem, hogy bármit is el tudna olvasni a sok orosz címből, de sebaj.
- Igen?
Felvont szemöldökkel figyelem, ahogy zavartan lépked egyik lábáról a másikra, és a perverz fantáziám megint felülkerekedik rajtam. De tehetek én róla, hogy Alec annyira aranyos, amikor zavarban van? Amin nem is csodálkozom, tekintve, hogy csak a csipkés fehérneműm van rajtam.
Összecsukom a könyvet, amit eddig olvastam, és felülök az ágyon. Igyekszem eltakarni magam a hajammal, csak hogy a testőröm kevésbé legyen zavarban, és rászegezem a tekintetem. De ő továbbra is a könyveimet nézegeti, olyan beleéléssel, hogy kezdem azt hinni, tud oroszul.
- Mintha azt mondtad volna, hogy valaki keresett.
Végre elfordítja a tekintetét a könyvespolcról, és zavart mosollyal az arcán fordul felém.
- Igazából csak egy levél érkezett. Tessék.
Remegő kézzel nyújtja felém a sötétkék borítékot, amire szálkás ezüst betűkkel az én nevem van ráírva. Feltépem a díszes papírt, és kiveszem a hasonló színű lapra írt levelet.

Találkozzunk ma este. Ott, ahol a föld és az ég összeér. Grigorij.

Egy pillanatig elgondolkodva nézem a lapot, és valahogy az istenért nem tudok rájönni, melyik helyre gondol. Lehet ez tengerpart, tópart, hegy, étterem meg ezer egyéb dolog. Miért nem tud egyszer az életben érthetően írni? Pont ezt utálom Grigorij-ban, ezt a kétértelmű fogalmazást. Ezt leszámítva imádtam őt teljes egészében, úgy ahogy volt. Minden hülyeségével és fura szokásával együtt.
A gondolatmenetemből Alec türelmetlen topogása rángat ki. Mit csinál még itt? Más testőr behozta volna a levelet, és bon voyage, már itt sincs. De nem, nekem pont egy olyat kell kifognom, aki maga sem tudja, mit akar. Nem mintha én magam jobb lennék... Szeretem Grigorijt, ugyanakkor vonzódok Alechez is... De hogyan tudnék választani egy Mora és egy Dampyr között?
Felkelek az ágyról, nem törődve azzal, hogy Alec figyel. Lassan, a macska eleganciájával sétálok oda hozzá, és az egyik kezemmel végigsimítok az arcán.
- Tudod, Alec... Nem fogok elmenni arra a találkozóra. Megmondhatod Grigorij Daskovnak, hogy ma nem érek rá, dolgom van.
Gyengéd csókot lehelek a testőröm ajkaira, majd az ajtó felé terelem. De még mielőtt kimenne, még rászólok.
- Alec? Ha Mr. Daskov távozott, kérlek, gyere majd vissza
Még egyszer, búcsúzóul megsimítom az arcát, majd kitolom őt az ajtón. Az utam ezután a gardróbomba vezet. Valahogy azért illene felkészülnöm arra a visszatérésre...

Hmm...úgy tűnik hogy az Ozeráknak megvan a sajátos személyiségük. Érdekes volt az előtörténeted és alig várom hogy jobban megismerjem Tessa Ozerát. Ahogy elnéztem körülötte mindig mozgás van A példa pedig szinten nagyon jól sikerült
-------------------------------------
Természetesen
Menny foglalj avatárt és utána irány a játéktér