Sebastian Santorski

Teljes név: Sebastian Judas Gabriel Alexander Michael Dominic Santorski
Becenév: Seb
Nem: férfi
Születési hely/idő: Chicago, Illinois, USA ~ 1994. jan. 19.
Faj: Dampyr
Kor: 18 év
Tartózkodási hely: Szent Vlagyimir Akadémia


Személyiség: Tipikusan szókimondó személy vagyok, ami a szívemen, az a számon. Igaz, néha előfordul, hogy kicsit elferdítem az igazságot, de erre még eddig senki nem jött rá... Ha valamivel/valakivel bajom van, azt rögtön próbálom elintézni, először békés módszerekkel, majd ha már tényleg nincs más választásom, folyamodok csak erőszakhoz. Nem vagyok az a kifejezetten hűséges fajta, sem szerelemben, sem barátságban (természetesen vannak kivételek), inkább a magányos farkasok közé tartozom. Mindennél többre értékelem a függetlenségem és a szabadságom, nem bírok sokéig egy helyen megmaradni. Bármennyire is szégyen, tizennégy éves korom óta nikotinfüggő vagyok, képes vagyok akár négy doboz cigit is elfüstölni egy nap, és bár tudatában vagyok annak, hogy ez valamikor meg fog ölni, eszem ágában sincs leszokni. A másik dolog pedig az, hogy néha elég labilis vagyok idegileg, és dühkezelési problémáim is vannak. De hát senki sem tökéletes, nem igaz?

Kinézet: Mit is mondhatnék? Kinézetre olyan vagyok, mint a legtöbb dampyr, talán kicsivel magasabb. Kifejezetten átlagos jelenség vagyok... Vagy legalábbis lennék, ha nem az a tény, hogy a sors hosszú aranyszőke hajjal, sápadt bőrrel és világoskék szemekkel áldott meg. Na igen, pont ezek azok a dolgok, amik még a legnagyobb tömegben is azt eredményezik, hogy csak úgy nem siklik át fölöttem a tekintet. Az arcvonásaim kifejezetten lányosnak hatnak, így nem lódítok nagyot, hogy egyszerre lehetnék a legszebb lány és a legdögösebb srác az iskolában. Nem mintha bármi ilyenben gondolkodnék, de a lehetőség mindig megvan, nem igaz?
Öltözködés tekintetében elég egyhangú vagyok az állandó feketében járásommal. Na jó, fekete-fehérben. Általában fekete csőfarmert, fehér inget és valamilyen színes converse-tornacipőt viselek, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretek botrányt kelteni. Nem egyszer fordult már elő, hogy női ruhákban parádéztam az iskolában, sokkolva ezzel mindenkit, aki csak az utamba akadt. Nem, miniszoknyát meg hasonlókat nem hordok, de néha egy-egy blúz vagy nadrág még belefér...

Amihez értek...: Fegyverhasználat; harcművészetek; mások idegesítése, megbotránkoztatása; lovaglás.





Előtörténet: 1994 telén láttam meg a napvilágot Chicagoban. Anyám lengyel származású dampyr, apám pedig híres mora volt, és az ő szerelmüknek vagyok a gyümölcse. Csupán a sors fintora volt, hogy ők egyáltalán nem örültek nekem. Csak azért nem kerültem valami árvaházba, mert dampyr voltam, és apám szerint járt nekem annyi, hogy a "sajátjaim" között nevelkedjek.
Nem sokkal a születésem után Chicagoból Montanába költöztünk. A szüleim itt akartak új életet kezdeni. Hosszas tanakodás után úgy döntöttek, "normális" gyerekként nevelnek fel, emberek közt, úgy, hogy semmit se tudjak a vámpírokról és hasonlókról. De ez az álmuk romba dőlt, amikor egy nap strigák támadtak rá a házunkra. Öt éves lehettem, és a szüleimmel ültünk a nappaliban, amikor berontottak. Apámat megölték, anyám súlyosan megsérült. A halála előtt nem sokkal az összeköttetései segítségével bejuttatott a Szent Vlagyimir akadémiára. Nem sokkal azután, hogy felvettek, anyám eltűnt. Valószínűleg ő is a strigák kezei által halt meg, de ezt senki nem közölte velem. Egyszerűen éreztem valahol a lelkem mélyén, hogy ő már nem él.
Valószínűleg én lehettem az egyetlen árva gyerek az összes közül. ennek ellenére igyekeztem úgy tenni, mintha minden rendben lenne, és nekem is lenne családom. tudtam, hogy ez csak illúzió, éppen ezért igyekeztem valahogy elterelni a gondolataimat. Kifejezetten antiszociális gyerek voltam, minden szabad időmet a tanulásnak szenteltem. Nemsokára a legjobb lettem az egész osztályban.
Az általános után elkezdtem a tanulást az Akadémián. A kezdetek kezdetén is már testőr akartam lenni, így még nagyobb lendülettel vetettem be magam a tanulásba, mint korábban. Semmi más nem számított, csak hogy itt is a legjobb legyek. És, mit ne mondjak, ez majdnem sikerült is... Azt mondtam volna, hogy majdnem? Hazudtam. Sikerült.
Már a vizsgák után voltunk, és néhány másik dampyrral eldugott helyet kerestünk az Akadémia területén, hogy megünnepeljük a sikeres vizsgáinkat. De alig pár száz méterrel hagytuk el az iskolát, amikor strigák támadtak ránk. Nem tudom, hogy jutottak be az iskola területére, de nem ez volt a lényeg. Számbeli fölényben voltak: ők tízen, mi hárman. Amikor megtámadtak minket, gyorsan kellett reagálnunk. sosem gondoltam volna, hogy már a vizsgám napján megölök két strigát... És nagyjából ennyire emlékszem, hogy az egyik ezüstkést a vörös hajú nő szívébe vágtam, míg a másikat egy férfiéba. Ezután minden elsötétült. Valószínűleg valaki leüthetett, mert ezután semmire nem emlékszem.
Nem tudom, mennyi idő után térhettem magamhoz, de akkor már mindennek vége volt. De amikor kinyitottam a szemem, nem a gyengélkedőt láttam magam előtt, hanem a... Hullaházat?! Visszatértem volna a halálból? Nos, ezt sosem tudjuk meg, mert az az éjszaka teljesen kiesett az emlékezetemből...


- Hé, királylány!
Megálltam, az ujjaim ökölbe szorultak. Mindenhol megismerném ezt a hangot, mivel az esküdt ellenségemhez tartozik, Harryhez. Mi a jó fenét akarhat megint? Lassan fordultam meg, és nem tévedtem: a legnagyobb ellenségem állt előttem, az oldalán egy csinos mora lánnyal. A csaj érdeklődve nézett rám, de Harry nem ügyelt most rá. Sokkal jobban lekötötte, hogy valami sértő megjegyzéssel megdobjon.
- Hol hagytad a herceged?
Ha nem a tény, hogy rajtunk kívül még egy nő is tartózkodik a folyosón, bemosnék neki egyet. Sőt, lehet hogy ezt mindjárt meg is teszem. Legfeljebb még jobban elrontom a nem éppen fényes reputációmat. De érdekel ez bárkit is?
- Az a jobb kérdés, hogy hova tűntek a hercegek, hogy ez a gyönyörű hölgy arra kényszerült, hogy benned keresse a társaságot.
A lány eltávolodott Harrytől, mire akaratlanul is gonosz mosolyra húzódott a szám. Tudtam az ellenségemről, hogy örök nőcsábász, és a legjobban az fáj neki, ha egy lány rájön, hogy mekkora egy tuskó. Én pedig pont ezt akartam megmutatni ennek a morának. Nem mintha én sokkal jobb lennék, de akkor is... Beletúrtam a hosszú szőke hajamba, és kérdően néztem a másikra.
- Az a sok hercegecske hozzám képest semmi!
- Jha... Egyik sem akkora tuskó, mint te.
A mora lány most már ténylegesen elhúzódott Harrytől, és egy kétkedő pillantással felénk távozott. Na tessék, egy-nulla az én javamra. Legalább a lány rájött, mekkorát hibázott.
Amikor a tekintetem visszatévedt a másik srácra, annak a gyilkos pillantásával találtam szembe magam. Még mindig vigyorogtam, ugyanis biztos voltam abban, hogy nem fog belém kötni. elvégre is megöltem két strigát, vele is lazán elboldogulok... De tévedtem. Nekem ugrott, és hirtelen azon kaptam magam, hogy a torkomat szorítja, és valamit sziszeg a fülembe.
- Horribile dictu!
Hihetetlen ez a srác. először megmentem a seggét a vérszomjas strigáktól, erre meg így köszöni meg. Ellöktem őt magamtól, és ő még azzal a lendülettel a másik falnak esett. Velem senki nem fog kötözködni, főleg nem egy ilyen balfék, mint Harry. Nincs az az isten.
- Na ide figyelj. Megmentettem a nyomorult segged a kib*szott strigáktól, pedig hagyhattalak volna ott megdögleni. És tudod mit..? Legközelebb, ha lesz ilyen lehetőségem, ezer örömmel fogom végignézni, ahogy darabokra tépnek. Még jegyet is veszek erre. Nem érdekel a nyomorult életed, de legalább másokét ne tedd tönkre...
Felrángattam a földről, ahova menet közben lecsúszott, és nem túl kíméletesen nekilöktem a falnak.
- Értetted, amit mondtam?
A kérdésemre csak egy alig észrevehető bólintással válaszolt, de nekem ez is elég volt. Elrántottam őt a faltól, és meglöktem a folyosó belseje felé.
- Most pedig takarodj, ne is lássalak!
Álltam ott, és néztem, ahogy botladozva elrohan a sötétségbe. Majd nekitámasztottam a hátam a falnak, és lecsúsztam a földre. Hány ilyen helyzet lesz még? Mi lesz, ha legközelebb nem tudom majd visszafogni magam...?

Nagyon. nagyon jól sikerült az Előtörténeted. Úgy látom hhogy izgalmas egy életed van még az akadémia falai között is. A karaktered érdekes személyiség és alig váromhogy lássam a játéktéren is erre mást nem mondhatok
-----------------------------------------------------------